Tegnap este “Magyarország dalt választott” (nyolcvan idézőjelben) a 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválra. Mármint, az igazság az, hogy az MTVA dalt választott (ez már nem idézőjelben), Magyarország meg  3 xanax-szal forgolódott az ágyában, mert a szemére nem jött álom(áló). Persze nem Pápai Jocit akarom ezzel kifigurázni, degradálni. A dala rendkívül erős, ő maga egy igazán alázatos, tehetséges ember, az én toplistámon (illetve szerkesztőtársaim toplistáján) is igen előkelő helyen szerepelt, és nem volt kérdéses, hogy a választható 4 dal közül neki kell megnyernie a műsort. Nem is ezzel van a probléma, hanem inkább magával a műsor felépítésével, a szavazási rendszerrel, és azzal, hogy azt az illúziót keltik, miszerint a közönségnek van beleszólása az eredménybe. Aztán közben tökre nincs, és bocs, de ezt bárki meg tudja mondani, aki minimális intelligenciával rendelkezik.
Az idei dalunk az Eurovízióra
Magyarországot lényegében 2011-ig nem érdekelte ez az egész dolog – sokan csak kívántuk, hogy itthon is jöjjön létre az az életérzés, ami magát az eurovíziót övezi, az amikor drukkolunk hazánk képviselőjének, amikor élvezzük a többi ország dalát, és ez az egész igazán nagy tömegeket mozgat meg, satöbbi -, lehet csak azért mert mindenki inkább Rosalindat nézte a TV2-n, meg az RTL Klubon, vagy tudom is én… Aztán jött Wolf Kati, aki atombombát dobott az országra. Imádtuk… és hopp: 2012-től indult A Dal, a magyar dalválasztó műsor, amely azzal a céllal jött létre, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválra kiválaszthassuk az indulónkat – téli álmukból felébresztve a magyarokat. Az elején még egészen jól működött a dolog. Nyilván kellett egy zsűri, aki a közönséget picit ‘kordában tartotta’, és szakmai szemmel is figyelte az egészet. Ekkor még olyan embereket is beültettek a zsűriszékekbe, akik mondjuk már szerepeltek az Eurovízión, vagy dalt írtak rá (Rakonczai Viktor, Wolf Kati, Rúzsa Magdi). Aztán az idei szériában, mintha csúnya szónak minősült volna az Eurovízió szó – szinte ki sem ejtették -, és mintha az Eurovíziós szempontok nem számítottak volna. A Dal-ban. Ahol az Eurovízióra keresi Magyarország a dalát. Helyette kerestük a dalt, amit az egész ország dúdol, meg minden ilyesmi. És ott ült a zsűriben Both Miklós, akit tökre csak az unalmas dalok izgatnak fel, Frenreisz Károly, aki nem igazán tudom mit is csinált egyébként itt, Caramel, meg Zséda. Négy ember, akiknek nagyjából l*fasz közük van magához az Eurovízióhoz. A műsor szabályzata értelmében ez a négy ember választja meg, hogy a Döntőben szereplő 8 dalból melyik az a 4 dal, amiből majd a közönség kiválasztja az 1 db nyertest. Magyarul: négy ember, akinek semmi köze az Eurovízióhoz, megmondja, hogy mely dalok képviselhetik az országunkat. Négy ember, aki saját kedve szerint pontozgat, megmondja, mik lehetnek az ország dalai. Miközben a műsorban nyomatják, hogy “a közönség beleszólása, a közönség pontjai, blabla, mennyi beleszólása van az embereknek”. Pedig nem volt. Tegnap ez a négy ember 8 produkcióból 4 olyan dalt rakott bele a TOP4-be, amiket alapból ők juttattak tovább az egész műsor folyamán: Kanizsa Ginát, Závodi és Berkes párost, Radics Gigit és Pápai Jocit. A saját kedvenceiket. A nézőnek nem volt beleszólása. A néző nem volt figyelembe véve. Sem a közönség kedvenc Tóth Gabi, sem a Soulwave vagy a Kállay Saunders Band. A zsűri látva, hogy a közönség mennyire nem kedveli például Kanizsa Gina dalát, eurovíziós szempontokat figyelmen kívül hagyva ránk akarta erőszakolni mégis. Hogy “márpedig ez is lehet #adalamitdúdolsz!”. Miközben látták, tudhatták, hogy nem, nem lesz működőképes, nem nyerheti meg a műsort, nem fog képviselni minket, nem lesz a dal amit dúdolunk, mert az emberek 5 árva pontot dobtak össze rá nagy nehezen. Sportszerűbb lett volna olyan dalokat megmérettetni, akik ténylegesen esélyesek lehettek volna. Itt vált hiteltelenné az egész “keressük az ország dalát a közönséggel együtt” dolog. Inkább benyomták Kanizsát, mint a közönségtől 7(!) pontot kapó Tóth Gabit? Tóth Gabit, aki az ÖSSZES szavazást megnyerte az összes olyan nemzetközi eurovíziós oldalon, amelyek számítanak! Gabit, aki EGYÉRTELMŰEN nagy esélyese volt ennek a versenynek. A zsűri lazán kivágta a cél előtt. Ez egy nyilvánvaló igazságtalanság. Négy ember akarata, egy országéval szemben. És innen már persze nem volt kérdés, hogy Pápai Joci menjen, csak ő például a közönségtől 6 pontot kapott. Tóth Gabi simán lenyomta volna. Csak Tóth Gabit nem szabadott beengedni a TOP4-be, nehogy megnyerje, mert… miért is? Ez itt a kérdés. Ez itt a téma. Az, hogy igazságtalanságok történnek még itt is, lenyomják a torkunkon ezt is, mi meg szó nélkül elvagyunk, mint mindig. Nem tudjuk, mit gondoljunk, de Jocinak kötelességünk sok sikert kívánni, mert bár igazságtalan, ami történt, ő fog képviselni minket, és a dala mindezektől függetlenül jó.

Szólj hozzá!

hozzászólás