Mit is mondjak, mostanában rám jár a rúd. Édesanyám szokta mondani, hogy hetesével jön a baj, tehát számolni kell, és amikor eléri az ember a hetes számot, megnyugodhat, mert már nem jön több, ez azonban nálam mostanában nem vált be, mert bizony én lassan lassacskán már kilencet számolok és még ma is nehéz helyzetbe kevert az élet.
Legtöbbször ugyanis a telefonom sérül. Az, hogy már minden fontos telefonszám, elérhetőség, email cím vagy esemény ki legyen írva a határidőnaplóm hátoldalára is, ez teljesen rendben van. Hiszen ezért vettem egy többszáz ezer forintos telefont és ezért írok mindent bele, hogy aztán a határidőnaplóm hátoldalára duplikáljam, mert mindig történik valami, és már inkább felkészülök rá. Persze ironikusan szólva.
Na mindegy, szóval minden fontos adat már ki van írva, ez pipa. Ám kommunikálni telefon nélkül akkor sem tudok az emberekkel, sem a családot, sem az ügyfeleket tekintve, tehát mindig nagyon gyors és pontos segítségre van szükségem.
Azóval engem már az iphone szerviz munkatársai messziről ismernek. Amikor megjelenek az iszerelés csapata már messziről nevet. Nagyon kedvesek és mindig bátorítanak, viccesen fogják fel, hogy lassan már hozzájuk is járhatnék dolgozni az irodám helyett. Örülök, hogy ha már ilyen feladatokat tartogat az élet, legalább egy ennyire lelkes és lelkiismeretes, szakmailag teljesen tökéletesen képzett és kedves csapattal is megáldott, hogy tudjak hova fordulni a segítségért. Nem tudom mi lenne velem, hogy ha csak a baj jönne folyamatosan a nyakamra, és még egy olyan csapatot sem ismernék, mint ők, akik nem csak kedvesek velem és bátorítanak, de mindig rekord idő alatt és nagyon gyorsan meg is csinálják a telefonom. Legyen a feladat kijelzőcsere, akkumulátor probléma vagy épp szoftveres hibás működés. Tényleg nagyon hálás vagyok nekik.